Hírlevél-2017.11.13.

KAMARAI HÍRLEVÉL

A büntető anyagi jogban a feltételes elítélésnek két formája van: a próbára bocsátás intézkedés és a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetés. Az 55. számú Bk. vélemény ad részletes iránymutatást a két jogintézmény törvényes és egységes alkalmazására vonatkozóan. (A mindennapokban az ügyfelekkel való konzultáció során érzékelhetjük, hogy a büntetőeljárás laikus résztvevői nem igazán értik a két szankció közötti különbséget. A próbára bocsátást gyakran összetévesztik a felfüggesztett szabadságvesztéssel, holott a kettő közötti különbség óriási.)

Nem csupán a két jogintézmény között, hanem a próbára bocsátás megszüntetése tekintetében is vannak olyan kérdések, amelyek zavaróak, és a szakma hivatásos művelői számára is értelmezési nehézségeket okoznak.

A Btk. 66. § (1) bekezdése szerint a próbára bocsátást meg kell szüntetni és büntetést kell kiszabni, ha a.) a próbára bocsátottat a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt elítélik.

A törvénynek ez egy olyan passzusa, amely egyfelől méltánytalan élethelyzeteket idézhet elő, másfelől teret biztosít a terheltnek és a védőnek bizonyos taktikai szempontok érvényesítésére. Ezt a jelenséget vizsgálja meg a B.19 számú elvi határozat.

A terheltet a kerületi bíróság 2014. április 18-án jogerőre emelkedett ítéletével bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett garázdaság bűntettében, ezért két év időtartamra próbára bocsátotta.

A feketeleves két évvel később lett tálalva. A kerületi bíróság ekkor – 2016. április 8-án – a vádlott távollétében megtartott tárgyaláson hatályon kívül helyezte a próbára bocsátó rendelkezést. A próbára bocsátást megszűntette, egyben a terheltet bűnösnek mondta ki lopás bűntettében, és halmazati büntetésül egy év hat hónap végrehajtásában két év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A másodfokú bíróság 2016 novemberében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A jogerős ítéletet nem más, mint a főügyészség támadta meg felülvizsgálati indítvánnyal. A rendkívüli jogorvoslat előterjesztésére a terhelt javára került sor. Az előterjesztés törvényi alapja az volt, hogy a másodfokú határozat meghozatalakor már nem álltak fenn a próbára bocsátás megszüntetésének törvényi feltételei.

A legfőbb ügyészség a felülvizsgálati indítványt azzal tartotta fenn, hogy arra tett indítványt, hogy a Kúria a támadott határozatok próbára bocsátást megszüntető rendelkezését helyezze hatályon kívül, mellőzze a halmazati büntetésre történő utalást, és a garázdaság miatt a kerületi bíróság előtt folyamatban volt ügy iratait jelen ügytől különítse el. A módosított indítványt a Kúria megalapozottnak ítélte.

A Be. 416. § (1) bekezdés a./ pontja anyagi jogi jellegű felülvizsgálati ok. E szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Jelen ügyben annak ellenére ezt a felülvizsgálati okot kellett alkalmazni, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására nem a felülvizsgált, hanem a próbára bocsátást kimondó ügyben került sor. Ez az első határozat a próbára bocsátást két év időtartamra rendelte el. Ehhez képest büntetés kiszabására 2017. április 17-ig volt törvényes lehetőség.

A Btk. 66. § (2) bekezdése alapján a próbaidő elteltével az elkövető büntethetősége megszűnt. Ezt követően a próbára bocsátás megszüntetésére és halmazati büntetés kiszabására már nincs lehetőség. Az elemzett ügyben mégis ez történt meg. Az elsőfokú ítélet még a kétéves határidőn belül – annak leteltét megelőzően kilenc nappal – született meg, annak törvényességéhez aggály nem fűződhet. A jogerős elbírálásra azonban már hét hónappal később, 2016. november 3-án került sor. Ekkorra a próbaidő letelt. Ergo: a terhelt büntethetősége megszűnt. A jogerős határozat azért törvénysértő, mert ezt a tényt a másodfokú bíróság nem észlelte.

A döntés azáltal válhatott elvi határozattá, hogy kategorikusan állást foglalt abban a kérdésben, hogy bár a bűnösség megállapítására a garázdaság miatti ügyben hozott korábbi határozatban került sor, mégis a joghátrány alkalmazása nem választható el a bűnösség megállapításától, hisz annak az a feltétele, hogy a bűnösség kimondásra kerüljön.

A Kúria határozatában a próbára bocsátást megszüntető rendelkezést mellőzte. Az ügyészi indítvány szerint ugyancsak mellőzte a halmazati büntetés kiszabására vonatkozó ítéleti utalást. Nem látott azonban törvényes lehetőséget a joghátrány megváltoztatására.

A szabályozás és a kialakult gyakorlat nagy mozgásteret biztosít a terhelt és a védő számára. Bár látszólag nem sportszerű, de mégis törvényes eszköz a védő számára az, hogy jogorvoslati kérelem előterjesztésével húzza az időt, és ekként érje el, hogy a másodfokú elbírálás időpontjára a próbaidő már leteljen. Ilyen magatartás következik az ügyvédi esküből. Nyilván nem a védő hibája az olyan törvényi szabályozás, amely a kiskaput nagykapuvá tágítja, és lehetőséget biztosít a szankciók elkerülésére.

Gyula, 2017. november 13.
Dr. Csomós Tamás
Elnök

A hozzászólások le vannak tiltva.