Hírlevél-2017.10.02.

KAMARAI HÍRLEVÉL

Jogtörténeti előzményeken nyugszik az a princípium, amelynek át kell hatnia az egész jogrendszert. Ez a vezérelv nem más, mint a méltányosság. Az Ügyvédek Lapja is foglalkozott már azzal a kérdéskörrel, hogy az aequum – méltányosság – követelményét néha különös szabály is rögzíti. (Ügyvédek Lapja 2016/2 – Mi a méltányosság?)

A hatályos Pp. 109. § (3) bekezdése utolsó mondata az igazolási kérelem elbírálása kapcsán fogalmazza meg azt az elvárást, hogy: Azt, hogy a kérelem előfeltételei fennállanak-e, méltányosan kell elbírálni.

Az utóbbi időkben közzétett jogeseteket tanulmányozva azt a szomorú következtetést kell levonni, hogy a méltányosság követelménye egyre inkább háttérbe szorul az igazolási kérelmek elbírálásánál.

ÍH.2017.61 szám alatt most olyan iránymutatás került közzétételre, amely kifejezetten az ügyvédi megbízási jogviszony tekintetében támaszt a kelleténél szigorúbb követelményeket. (Fővárosi Ítélőtábla 6.Pkf.25.247/2017/2. számú végzés)

A konkrét ügyben az ügyvéd által képviselt I. és III. r. alperesek utóbb végzetesnek mutatkozó mulasztást követtek el. A fellebbezési kérelem elkésetten került előterjesztésre. Ezzel a felek is tisztában voltak. A jogi képviselő a jogorvoslati kérelemmel egyidejűleg igazolási kérelmet is előterjesztett. Előadta, hogy 2016. október 14-ig az I. r. alperesen különböző orvosi beavatkozásokat hajtottak végre, emellett ő maga is járásképtelen – keresőképtelen – állapotban volt térdsérülése miatt. E két körülmény beszűkítette az ügyfelekkel történő egyeztetések lehetőségét. Ez okozta a fellebbezés kései előterjesztését.

A törvényszék az igazolási kérelmet elutasította. Kihangsúlyozta, hogy az ügyvéd betegsége önmagában nem alkalmas a mulasztás kimentésére. A jogi képviselőt az a kötelezettség is terheli, hogy az ügyfél jogainak megóvása érdekében helyettesítésről gondoskodjon. Az sem eredményezheti az igazolási kérelem pozitív elbírálását, hogy a betegségükre visszavezethetően releváns módon elnehezült közöttük a kapcsolattartás.

Az elutasító határozattal szemben az I. és III. r. alperesek jogi képviselője fellebbezést terjesztett elő. Kérte a másodfokú bíróság végzésének megváltoztatását és az igazolási kérelemnek helyt adó döntés meghozatalát.

A jogorvoslat indokai között nóvumként szerepelt az a hivatkozás, hogy megbízója – tudtán kívül – telefont – és ezzel együtt hívószámot – cserélt, ami további gátját képezte a kapcsolatfelvételnek. Túlzónak ítélte azt az elvárást, amelyet a bíróság a vele, mint a jogi képviselővel szemben támasztott. Jelesül azt, hogy minden körülmények között köteles az ügyei ellátásáról gondoskodni. Fentiek alapján kérte a fellebbezés méltányos elbírálását.

Az ítélőtábla a fellebbezést nem tartotta alaposnak, ezért az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Általánosságban mutatott rá arra, hogy az irányadó bírói gyakorlat az eljárási határidők megtartása érdekében nagyobb gondosságot követel meg a felektől, és szigorúbb elvárásokat támaszt a jogi képviselővel szemben. Ez a szigorúbb elvárás abban testesül meg, hogy az „ügyfelek perbeli képviseletét hivatásszerűen, díjazás ellenében ellátó jogi képviselőtől elvárható, hogy megbetegedésük, balesetük vagy más akadályoztatásuk esetén is a legrövidebb időn belül, az adott helyzetben lehetséges minden módon, akár helyettes állításával is gondoskodjanak vállalt ügyeik ellátásáról és …a határidőkhöz kötött eljárási cselekmények határidőn belül történő teljesítéséről.”.

E szigorú processzuális követelmények mellett a táblabíróság álláspontja szerint nem eredményez vétlenséget, és nem eredményezi az önhiba hiányát az ügyvéd járásképtelensége sem. Az elvi szempontok leszögezése mellett arra is utalt a perbíróság, hogy a jogi képviselő arra vonatkozóan nem tett részletes előadást, hogy mi volt az akadályoztatás kezdő és záró időpontja. Csupán arra vonatkozóan áll rendelkezésre adat, hogy az ügyvéd szeptember 15-én és 25-én vett részt orvosi vizsgálaton, melyhez képest a fellebbezési határidő utolsó napja 2015. október 19. volt.

Az ügyvéd-ügyfél relációban arra is rámutatott a Fővárosi Ítélőtábla, hogy őket a megbízási jogviszonyban együttműködési kötelezettség terheli. E kötelezettség megtartása a kapcsolattartás módja előzetes tisztázását feltételezi. Ilyen alapon pedig az I. r. alperest is mulasztás terheli. A fél nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Azáltal, hogy kvázi elérhetetlenné vált, megsértette az együttműködési kötelezettséget.

Nyilvánvaló kérdésként merül fel a jogeset elemzése kapcsán, hogy az igazolási kérelem elbírálásánál teljesültek-e a Pp. 109. § (3) bekezdésében rögzített elvárások. Magam részéről arra hajlok, hogy a kérdésre nemmel válaszoljak. A jogi képviselővel szemben támasztott követelmény a fél és az ügyvéd egyidejű betegsége esetén eltúlzottnak tűnik. Általánosságban is elmondható, hogy gyakran fizikailag is teljesíthetetlenek ezek az elvárások. Vannak betegségek pl. amelyek nemcsak mozgáskorlátozottsággal, hanem súlyosabb fizikai tünetekkel is járnak, arról nem is szólva, hogy a rosszullét, a kórházba kerülés egyébként sem prognosztizálható. Gyakran úgy következik be, hogy sem fizikailag, sem időbelileg nincs lehetőség a helyettesítés megoldására. Jelen ügyben ráadásul nem egy tárgyalási határnap elmulasztásáról van szó. Itt jogorvoslati kérelmet kellett szerkeszteni. Ilyen esetben pedig a helyettes igénybevétele fokozott nehézséggel jár.

Gyula, 2017. október 2.

Dr. Csomós Tamás
Elnök

A hozzászólások le vannak tiltva.